Ha egy napra varázsló lehetnék,
A szerelemért mindent megtennék.
Furcsa, ki nem mondott szavak.
Nem mozdulnak a szájak, akár a tavak.
Pedig egyszerű apró hangok csupán,
De némán bámulják egymást bután.
Pedig ott van mindenhol a szeretet,
Mi összehozná az egymásnak szánt feleket.
Ehelyett csendben várnak és remélnek,
Hogy a másik mondja ki a szavakat helyettük.
De a másik nem fogja, mert Ő is vár,
És így nem lesznek egymásé talán.
Boldogság helyett egy kínzó vágy,
Könnyek borította rideg ágy.
Egy kimondott szó, vagy szerelmes pillantás,
És nem lenne több, így hasztalan firkantás.
1 hozzászólás
Bizony ez így van.
Az emberek legtöbbször a szeretethez és a saját vágyaikhoz is kényelmesek és gyávák.
Pedig a másik nem fog semmit tenni, ha rajtunk nem érzi a szándékot.
Nyilván egy szó vagy egy gesztus feltörné a közöny zárát, és utat adhatna a tiszta érzelmeknek.
Igen tartalmas és sokat mondó ez a vers.
Üdv.:Tamás