Nyújtom feléd kezem,
szorítsd meg hát te is
az enyémet, legyen
mosolyom nevenincs.
Te ott, én itt vagyok,
jelképes ölelés,
esik, mégis ragyog
a nap…Légy szerencsés!
Szerencsétlen múltunk
közös történelem,
majd száz évet mondunk:
filmként pörög bennem.
Valós hat évtized
öröme, bánata,
néhány nyár-üzenet
boldogság-látszata.
Nincsenek határok,
lobogónk nem gyászos.
Legyünk jó barátok –
s hűek a hazánkhoz!