lentről nézem minden más
tükör posztja hazug
parancs lágy
arcomon alkony
vállamon puska
lövésem nincsen
talárba csukva
tehenem frissen
fejt teje megaludt
nehézkesen
a kézfejemre cseppen
amíg becsukom
a kaput
lentről nézem minden más
tükör posztja hazug
parancs lágy
arcomon alkony
vállamon puska
lövésem nincsen
talárba csukva
tehenem frissen
fejt teje megaludt
nehézkesen
a kézfejemre cseppen
amíg becsukom
a kaput
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Először azt hittem, "a kapuzárásról" van szó, de újraolvasva, akár egy garázsba állás is lehet.
Mindenesetre érdekesnek találom képi világodat. Tetszett a versed!
Szeretettel,
Janó
Köszönöm szépen!
Szia, Edit! Mit várhatunk egy feje-tetejére fordult világtól? Annyit tehetünk, hogy megírjuk, bennünk milyen érzéseket vált ki. Az odaát levőkről csak annyit, hogy sem külön-külön, sem együtt nem ők az etalon. A vers csak az íróra meg az olvasóra tartozik, a kritikus elmondhatja ugyan a véleményét, de nem az a perdöntő. Jól esik persze, ha marasztalják a verset, de az is csak néhány ember véleménye. Üdv: Kati
Köszönöm Kati! Az odaátról igazad van. Köszönöm támogató véleményedet. Azt mondta nekem valaki, ha ott belépek, hagyjam a küszöbön kívül a lelkem. Igaza volt, oda nem való. Vágóhíd, vágómarháknak. Szomorú.
Ölellek.