Még hallom néha
Felsuttogni az ősz
Elhangzó, léha,
Futkosó, rőt
Levele mögött
Felcsendülő sóhaját,
Megérint valami ködös,
Fák aranyhaját
Lengén félresöprő
Puha szél,
S még él
A távolban mélyen,
A moha tenyerén
Egy elcsengő
Ezüstfuvallat,
Mi elbúgja
Kezünkön
A nedvesdő párát,
S megtalálja párját
Egy halott hattyú
A tó partján,
Ahogy egybefagytak
Kedvesével
Egy dalt dalolva
A messzi homályba,
A felragyogó holdnak talán,
Egymás karján,
Dermedve egymásba.
S tovainal az ősz,
Tovaragyog vörös szirma,
Elhull ezer rőt
Levele a múltba,
Eltemetve a hattyúkat,
Elfeledve a zsongást,
Belekarol a jövő havába,
A tiszta fehérbe,
Az angyali liliomba.
S felcsillan a nap sugara,
Elsúgja:
Elhullik ezer élet,
Születik tízezer sugár.
Hattyúk
By Hayal
9 hozzászólás
Nem kaptál ide hozzászólást???
Hát én adok!!!
Varázslatosan fested papírra a szavakat. Minden egyes szavadban megjelenik a teljes kép ecsetvonása… ehhez csak gratulálni lehet…
(annyit megjegyzésnek, hogy én többet írnék ezekről a szerelemben egyba-fagyott hattyúkról!)
:-)Köszönöm a hozzászólásodat, nagyon jól esett amit irtál! Megfontolom a tanácsodat is, lehet hogy egyszer majd jobban kifejtem a témát:-)
Nagyon szép ez a vers, úgy belelendültem az olvasába, hogy csak na! Gyönyörűek a képek is, szinte látom magam előtt őket! Gratulálok!
Köszönöm, nincs jobb, mint láttatni valamit mások képzeletével:-) örülök, hogy ez sikerült!
Sikerült!!! Nekem is nagyon tetszett. Üdv.: Túri I.
Tetszik a hangulata! Grt.Z
Nagyon köszönöm! Örülök, hogy olvastatok!:-)
H.
Kedves Hayal!
Mint egy szép sanzon. Verlaine jut eszembe róla. Kicsit szomorkás ugyan, mert ott van benne az elmúlás, de valahol az újjászületés is. Nagyon tetszett!
Üdvözlettel: Misiniszta
Kedves Misiniszta, nagyon köszönöm, hogy olvastál, örültem a hozzászólásodnak! Ezért érdemes írni:-)
H.