Eljutunk rögös utunk
Végén liliommal
Övezett rét mentén
Hófödte hegycsúcsok
Közé, hol pihenni
Térünk, s csak fogjuk
Egymás kezét, hol
Én vagyok a hó, s
Te a fekete sziklaszél;
Összefonódunk,
S hiába olvaszt
Az ébredő napfény
Csak csillogunk,
De el soha nem
Válhatunk.
Havas sziklaszél
By Hayal
1 hozzászólás
Kedves Hayal!
Tetszenek a hasonlataid. Egyedi versnek gondolom. Jó volt olvasni.
Ági