Állok a hegy ormán,
nézem ahogy mindent hó fed.
Apróbb görgetegek
futnak versenyt, mit ér temet.
–
Fehér kendő terül,
erdő, kert kincse vastagon.
Meghízott zúzmara
áll az étlapon, gazdagon.
–
Kövér a Hold arca
nem kell ide világítás.
Nézd, a fás lélegzik!
míg közben alszik a romlás.
–
Fentről lecsúszott a Nap,
gömbölyű cipó bújt elő.
Látod, hogy ring amott
a víg gyöngyházfényű pehely?
1 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Szinte magam előtt láttam a hóval, zúzmarával borított tájat, már sajnos ritka jelenség.
Szeretettel: Rita 🙂