Hazám, hazám…

Hazám ez az ország, egykor itt születtem,
s mint a csemetefák lassan cseperedtem,
a szép anyanyelvet ajándékba kaptam,
Bármily sors követett, magyarnak maradtam.

Én alföldi gyermek, ez a szűkebb hazám,
vágyom a hegyekbe, olykor-olykor talán,
bejártam sokfelé, bércekre is hágtam,
s a magyar tengernél én is többször jártam.

Várnak rám néhanap a budai hegyek,
s vágyom hogy időnként Budapesten legyek,
csodálatos Tokaj, a Bükk és a Mátra,
hívogat a Bakony, vadregényes tája.

Nyírségben, Kunságban, Jászságban és Győrben,
Dunaföldvár, Szeged, megfordultam körben,
a Nyírség buckái, akácos homokja,
lelkemet száz csoda itthon körbefonja.

Egervár, Szigetvár nem maradhatnak ki,
nagy hőseink nevét, nem feledhetjük mi,
ámde nagy szerelmem a rónaság hona,
Hortobágy közel van, s jó elmenni oda.

Debrecen szép város, szűkebb cívis hazám,
a legjobban otthon itt lehetek talán,
mert legtöbb utcája emlékeim tára,
büszke vagyok tágabb és szűkebb hazámra!