Ó, virágzó Magyarország,
hatalmas és dicső,
zengje hát mindenki hazánk dalát,
senki nem rendítheti meg uralmát!
Egy csoda ez a nő,
szépsége mindent megidéz,
becsülete és harciassága viszhangzik,
a lantos dicshimnmuszt dúdolászik!
Ez a hazám sorsa.
Por áll ott, hol vár állott,
az ország nem bírta a századnyi ostromot,
bejártas tzatár, török és osztrák,
de még soha így meg nem alázták!
Európa szíve, már alig dobog,
mindenki rajta tapos,
de feladni tilos,
előttünk a jövő, miért harcolunk,
és soha soha fel nem adjuk!
Ez a hazám sorsa!
Meg van kötve a kezed,
de a bilincs nem szoros,
neked énekel minden lantos,
rab nem lehetsz már most,
légy szabad, mind a madár,
ne sodorjon tovább az ár,
lépj ki az árnyék mögül,
az ország ismét a trónra kerül,
és féynűzés lepi el,
Ez a hazám sorsa,
többi ember nem tapossa!