Ott születtem, hol a sugatag
több ágra szakadt,
s görgetett csörgőhangú kavicsokat,
hol hegyek-völgyek dédelgettek,
pázsitos tisztások átöleltek,
erdők, berkek gyermeke voltam ott,
ugrattak sáslepte zsombékok,
futásra hívtak a siető patakok.
Ám nincs két hazám, csak egy,
hisz a vándornak sincs két szive!
bár szétszabdalták kapzsi kezek,
hű véremnek hétszeres az ereje!
Ha parány lett is, lélekben hatalmas,
anyanyelvem hangja mindig diadalmas.
Apám megvívta harcait, s hullatta könnyeit,
csak egy marék földet kért, egy kis hazait.
Ha szét tudnám szórni ezt a szeretetet,
mit szégyellnek, tagadnak egyesek,
adnék belőle annak, ki mást szeret:
pénzt, hatalmat, fölényt, hírnevet,
hogy tudják: a virágot ha nem gondozzák,
nem ápolják a haldokló lelkeket,
lassan kiszáradnak azok,
s eltipornak bennünket a gonoszok!
4 hozzászólás
Drága Gugi!
Az utolsó sorod igazsága ad döbbenetet a versednek. A baj ott van, hogy szét tudod szórni a szeretetet, csak éppen kevesek azok, akik megbecsülve örvendenének ennek. Lassan úgy érzem, hogy sokaknak nincs igénye a szeretetre, hanem inkább zavarja őket ez. Rengeteg a személyiségzavaros droid és az álszent.
Ahol te születtél, ott születtünk mi is, az is a miénk. Még most is, bár más nép lakja, bitorolja. De csak a mi földünk terem igaz magyarokat…
Szeretettel
deb
Drága vagy, hogy elsőnek olvastál! Kicsit féltem a fogadtatástól, de máris megnyugodtam.
Köszönet Neked!
Szeretettel: Gugi
Kedves Gugi!
Versed megérintett. Hazaszeretetről és ragaszkodásról szól, melyek nélkül nem őrizhetjük meg nemzeti identitásunkat.
Szeretettel gratulálok a mai ünnephez méltó versedhez!
Melinda
Köszönöm, drága Melinda! Jó érzés, hogy véleményünk találkozik!
Szeretettel: Gugi