Eljöttem meglátogatni
rég látott édesanyám,
látom semmi nem változott
domboktól ölelt tanyán.
Csüngő fejű öreg kútunk
csorba vederből szürcsöl,
régen látott kedves kutyám
nagy örömében szűköl.
A moha korallszigetként
benőte a nádtetőt,
tyúkok járják torzsa körül
a bús magyar keringőt.
Csermely folyik az udvaron
mit az eső varázsolt,
sárhullámos partjainál
néhány kacsa bukdácsolt.
Nyikorogva nyílt az ajtó
anyám dugta ki fejét,
mikor meglátta, hogy jövök
könny borította szemét.
Kérges kézzel simította
végig könnyes arcomat,
szavakká vált köztünk sok száz
ki nem mondott gondolat.
Most hát végleg hazatértem
nem megyek el már soha,
e kis tanya lesz már nekünk
a szeretet otthona.
6 hozzászólás
Kedves Sándor! Nagyon szép verset írtál. Nekem főleg a vége tetszik: a szeretet otthona. Gratulálok hozzá, barátsággal: Madár.
Kedves Sándor!
Egyezek Madárral,a befejezés különösen szép lett:
"Most hát végleg hazatértem
nem megyek el már soha,
e kis tanya lesz már nekünk
a szeretet otthona."
Gratulálok:sailor
Szép napot
Nagyon köszönöm , hogy elolvastad és a véleményt is.
Szép napot!
De szép!
Nagyszerű életképek és az érzés, ami mögöttük van.
Mindent elmondanak.
Üdv. :Tamás
Gyönyörű versed
szeretettel olvastam.
Tetszett!
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa
Köszönöm!