Hazug

Villámló hazugságsokkoló kiütötte a szívemet,
ahogy tartod a kezedben elfog a vak rémület.
Goromba valóság, megállt a dübörgő gépezet,
a felejtés kizárt, gond felett nem hunyok szemet.

Tovasiklott vágyaim délibábként örökre elillannak,
de én nem félek bevallani, se neked, se magamnak,
a csalódás verme elejtett, s a mélyben fogva tart,
a származás szakadék, áthághatatlan sziklafal.

Akár egy úszó, ki már látni véli, közel a túlsó part,
majd felcsap egy hullám, s a remény is meghalt.