Élet, élet! Te hazug élet,
Miért vagy ily becstelen?
Miért hazug minden szavad?
Miért hiszem mindig el?
Elaltatod gyanakvásom,
Szavaid újból elhiszem!
Mindig rá kell jönnöm,
Hogy hazugság az életem!
Miért állítod, hogy szeretsz,
Nincs rajtam kívül senki sem?
Az, a senki teszi tönkre életem,
Megmérgezi a szívem!
Öljetek meg, elég volt!
Nem élet már az ilyen!
Elzársz a külvilágtól,
Hogy nyugodtan kurvázhass!
Öt éve lassan életünkbe,
Hogy a k.rva belépett!
Ő azóta özvegy lett már,
S téged nem ereszt!
Hazugságra, galádságra,
Kényszerítitek egymást!
Undorító ez az élet,
Nem hoz mást, csak csalódást!