… és olykor a nyáréjszakából
ódon hangulat ring elő,
lelkünkre tapad, múlt lesz a mából,
s a ritka pillanat-szemfedő
szőttesén átcsúszva letűnt idők
dala hallatszik egy pillanatra,
sosem hallottuk, de oly ismerős,
mintha együtt is játszottuk volna,
és a sok összecsendülő pohár
közül az egyik biztosan enyém…
s mert hallod, te is hozod tovább
lelkedben az örök időt felém…
Így mindig együtt maradunk már,
mint hegedűszóban csend és nyáréj…
10 hozzászólás
Kedves András!
Habár az én kedves hangszerem a klarinét, egy igazi melankolis, a régi szép szerelmes estékre emlékeztető hangulatot azonban igazán csak a hegedű tud a magyar ember számára varázsolni. Ha mág hozzájön, egy két kis pohár barackpálinka, utánna, valamilyen jól csúszó vörös bor, akkor aztán ember legyen a talpán, aki ellent tud állni ( vagy egy semmit sem érző ember) A szépen megírt versed egy kicsit magával vitt, de ez mutatja meg egy versnek az értékét. Az én számomra egy vers, amit érdemes elovasni, és átélni
üdv Toni
Szépen és hozzáértő módon írod a verseidet. Ez, és az eddigiek is, amelyeket elolvastam, mind tetszettek.
Üdvözöllek.
Nyáréjszakán a hegedűszó csodálatos hangulatot áraszthat. Valami ősi magyar érzést. Ezt a versed kisugárzásában is érezhető.
Gratulálok!
Alberth
Nagyon jó ezt a hegedűszót hallgatni a nyáréjszakában, de a többi évszakban is) Gratulálok András!
Gratulálok szép versedhez! Számomra a befejezetlenség érzetét kelti, és ez így van jól! Ami szép, annak miért is lenne vége!?
Üdv: Gy.
Köszönöm szavaid, kedves Toni!:)
Örülök, hogy így van kedves Kata:)
Köszönöm Alberth
Köszönöm, kedves Adrienn:)
Köszönöm, kedves Gyömbér:)