Hihetetlen távolság a zár.
Csodám, mely szerelem talán.
Tekinteted forró lángként éget.
Ragyogás, csodád fénye éltet.
Látványodtól megfordul a föld.
Érthetetlen érintés, mely jő.
Szervezetem szerelmet jelez.
Csillogó, aranyló fény a szemed,
lehet, hogy tényleg szerelem ez.
Összefújja nekem tán nyári szél a neved,
vagy harcba, fagyban kell küzdenem nekem,
udvarlók hadával, s tán legfőképp magammal,
hogy egyszer, kit csak szemem, s fülem ismer még,
megismerhetlek, s tán összeforr két lélek, s két szív.
7 hozzászólás
Nagyon kifejező ez a vers, valóban minden megváltozik, a szervezet is másképp működik, ha az ember szerelmet érez.
Ez a versed eleven élményekkel teli és hűen mutatja be azt a feszültséget és életörömöt, amit az ember egy új szerelem születésénél érezhet.
Nagyon tetszett a versed, élvezet volt elolvasni.
Üdv.:Tamás
Kedves Attila!
Kár, hogy szép versed hamadik szakaszát más formában alkottad meg. A gondolataid igazán versbe illőek, élvezettel olvastam.
Utolsó szakasz első sorában azonban egy hiba csúszott be, amit ki lehet javítani.
"Összefúja" szóból kimaradt egy j betű!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy szóltál, a hiba miatt, javítom is azonnal.
Üdv: Metal Koala
Kedves Attila!
Igazán kedvelem a verseidet. Élményekkel teli volt ez a pár versszak. Ha küzdesz érte, biztosan a tiéd lesz. 🙂
Gratulálok!
Üdv
Nagyon tetszik ez a vers! Gratulálok hozzá!
Üdvözlettel: Judit
Nagyon jó vers, megnyerte tetszésemet.
Szeretettel: Rozália
Kedves Attila!
Nem is telt el sok idő a vágyakozó versed olvasása után,
s íme itt a szerelmes vers!:)
Nagyon szép!
Üdv: fátyolfelhő