Még bárhogy lehet,
Veszve nincs semmi,
Már csak bennem él,
Már nem éli senki.
Olykor álmodom,
Karjaidban alszom el,
S Hiányoddal mindig,
Kelt fel engem a reggel.
Csukott szemem,
Arcod reám tekint,
Már nem emlékszem,
Csak ekkor tör fel megint.
Hegre zúzott sebek,
Éveket átszenvedett,
Lelkem, mi oly szervezet,
Elbújsz, de mégis szeret.