Hegy és agy

FÖNT

Három.
Há-rom.
Várom.
Csak várom,
és várom, hogy legyen.
Hegyen.
Fent egyedül a hegyen,
várom, hogy három legyen.
Fenn a hegyen, mint vak próféta,
három szavadat várom istenem.
S ha akarod, továbbítom a világnak.
De ha nem, hát koponyámba karcolva hajtok főt
elötted, hogy három szavam a csontomba jelölted.

LENT

Magamban gyakran, gondolkodva járok.
Istentől (vagy mástól) megoldást várok.
A tetőről a létrán át a földre szállok
(ott nincs mit keresni).
A földön, a fűben kapukat zárok.
Szeretnék kérdést szegezni!
-Nincs nálam kalapács-
Kárörvendve bámul a farakás.
Összetartó halott tömbök!
Szeretnék valamit faragni!
Hát üdv. valóság, ész,
gerinc és végtagok!
-Kalapácsért mentem
a fészerbe-
Egy apró szobor
a fejembe
fészkelve
kavarog.

Leülök a könnyező
halott tömbök elé.
MOST MEGSZÜLETSZ!!

Megindulok, hát kezdő szóra,
Négyet üt a meddő óra,
s miközben faricskálok lomhán
egy halom gondolat
fut át az agyon.
Itt ülök a földön vakon,
kalapálok,
kicsordul a könnyem,
hagyom,
s várom a három szót fesztelen
és nesztelen.
Kitartásomat tesztelem…