Csillagokért ágaskodó hegycsúcs volnék,
ejj! De boldog volnék…
Hajnali fagy alatt ködbe takaróznék.
Felkélő nap ezer sugara fürdetne,
Szárítana a dél időnek süvítő szele…
Madarak szimfóniája altatna el pihenőre,
Majd kelnék fekete dörgő fellegekre…
Elvonulván a nap utolsó sugara,
Búcsú csókot lehelne arcomra…
Újra csillagok nász táncán csodálkozva,
Szép hold anyám ringatna mély álomba…
Hegycsúcs volnék
By Chloe
1 hozzászólás
Kár, hogy nincs kiírva neved, nem lehet még megszólítani se,- Ezt a versed is
nagyon szép szavakkal alkottad. Értesz a verseléshez, ami nagyon fontos.
Élvezet olvasni, sok verset írjál, még belőled is lehet majd, ha jól folytatod
egy második Petőfi, akit az egész világon ismernek.
Szeretettel olvastam, élvezetes versedet:
Finta Kata