Fagyos, csipkés, havas a szirt, mily ékes,
ha az ember elszánt mire nem képes!
Pár vakmerő hegymászó töretlenül
tör a csúcsra, tűzön-vizen keresztül.
Zabolátlan a tél, ott fent acsarog,
szélvész fúj veszettül, a hó kavarog.
Aztán elcsitul, a fény előbújik,
felkúszik a hegyek mögött a csúcsig.
De gyönyörű a zengő, jámbor orom,
s vad piheg pihe-puha bársony nyomon.
Félelem már elmúlt mindenki pihen,
felért kinek volt ereje és hite.
4 hozzászólás
“Pár vakmerő hegymászó töretlenül
tör a csúcsra, tűzön-vizen keresztül.”
Igen, így igaz. Saját magának akar bizonyítani. A magam részéről azokat az erőfeszítéseket értékelem, amelyeket másokért teszünk. Persze, azért bizonyos mértékig tesznek, akár egy nagyobb közösség, de akár a hazájuk elismerésére is számíthatnak.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
“Zabolátlan a tél, ott fent acsarog,
szélvész fúj veszettül, a hó kavarog.”
Nem könnyü dolog a hegymászás,
mégis nagy örömet és elégtételt jelent
sokaknak!
Tetszett nagyon!
Legyen szép napod:sailor
Kedves sailor!
Hát igen….nem könnyű…viszont véleményem szerint egy bizonyos ponton, bizonyos esetben dönteni kell, hogy merre tovább…ami nem könnyű…..
De jó! Úgy örülök!
Köszönöm szépen!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Rita!
Igen, igazad van.
Köszönöm szépen!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa