Egy kis ország a mi otthonunk,
ide születtünk, mind itt élünk.
Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk,
hiszen a holnaptól mindnyájan félünk.
A kosztpénzt már félretettük,
a polcról néznek ránk a csekkek.
Szavak, melyeket félreértettünk,
melyeket már nem követtek tettek.
Mehetünk akár balra vagy jobbra
és persze középre is tarthatunk,
sorsunk ettől nem fordul jobbra,
pedig mi csak jól élni akarunk.
Itt a többség van kisebbségben,
életük csak munka meg robot,
s akik nem hisznek a tisztességben,
mindazok kaptak rengeteg jogot!
A zöldet, fehéret, pirosat
felváltja a csillagos sárga-kék,
alig látod már azt a csíkosat,
fontosabb lett az EU-s álomkép!
Mint a messiást várjuk a napot,
várjuk a meglepő fordulatot…
Hát elfeledtük a vörös zászlót?
És vele a kalapácsot / sarlót?
Öregek vagyunk, ráadásul kicsik!
Tényleg merjünk nagyok lenni?
A fejesek azok, kik azt hiszik,
hogy ezért semmit sem kell tenni!
Amíg ők jól szórakoznak velünk,
és fűt-fát nekünk ígérnek,
addig mi vagyunk, kik építünk,
támogatást mégis csak ők kérnek!