Hervadnak virágaim
velük hervadok én is
éhes meztelencsiga
gusztustalan nyála
hamis ábrándkép
előjövő árnya
mérgezi lelkünk
tövüket szárítja
szívemet szikkasztja
szirmaik hullnak
emlékeim fakulnak
vajon melyikünket
éri még itt a holnap?
2023. augusztus
13 hozzászólás
Kedves Dona!
Ha hervadnak a vrágaid,nem kell velük Neked
is hervadni!
Ha jönnek az életben olyan események,amelyek
kilátástalannak látszanak,csak vissza kell emlékezni
hany kilátástalan helyzeten estünk már át.
Esett mindenki át!
Igen,mindig a pilanatnyit áthidalni a legnehezeb,mert
legnagyobb az intenzitása.
Tudom,érzem,itt nem pillanatnyiról írsz,inkább egy
lassú folyamatról,amely hervasztja kilátásaidat.
Mégis,ahogy írod,´emlékeim fakulnak,azt jelenti hogy még
életben vannak!
Öntsél rájuk friss vizet,tedd új keretbe,nézzed más fénybe,
próbáld megtalálni bennük újra a szépet és ha nem is
kellnek életre,ott bent az emlékek otthonában továbbra
is szépek és üdék maradnak.
“vajon melyikünket
éri még itt a holnap?”
Mindkettötöket!
Gratulálok fájóan csengö versedre!
Seretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Teljesen igaz: “mindig a pillanatnyit áthidalni a legnehezebb,mert legnagyobb az intenzitása.” Aztán utólag – kellő távolságból – már látjuk: nem is volt akkora tragédia, mint gondoltuk. Egy-egy akadályon – ha nehéz is – átvergődik az ember, csak amikor ebből már folyamat lesz, és egyik nap sem jobb a másiknál, akkor azért az ember el tudja veszíteni a hitét, még akkor is, ha volt neki, ha meg nem is volt, még nehezebb. Ez nagyon tetszik: “Öntsél rájuk friss vizet, tedd új keretbe, nézzed más fénybe, próbáld megtalálni bennük újra a szépet” – köszönöm.
Hát, virágomból egyre kevesebb, de én még itt vagyok.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
A hervadt virág is számtalan szép emlék hordozója lehet. Ráadásul, ha lepréselik, akár szép is marad. Van egy nyolcvan éves hölgy ismerősöm, aki virág szírmokból készít képeket. Amikor éppen nyilnak lepréseli, természetesen levelet és vékony szárakat is, melyeket aztán felhasznál az alkotásaihoz. Már több kiállítása is volt. Ha az embernek megmarad a békessége és a kreativítása, akkor a kor az csak egy tényező a sok közül. Van, hogy nehéz kibírni egy fiatal és szép személy társaságában, mert csak az okost nyomkodja, vagy képeket vág, esetleg odadob egy ühümöt és akadnak olyan idős emberek, akiket órákig hallgatna az ember, mert tele vannak optimizmussal, életkedvvel, lelkesedéssel. Tudnak figyelni, bíztatni, bátorítani, tehát nem arról van szó, hogy csak a saját hangjuk akarják hallani, de az is érdekfeszítő tud lenni.
Azt pedig sem egy fiatal, sem egy idős ember nem tudja, hogy mit hoz a holnap, ha a háborús híreket hallgatom, akkor ez különösen is igaz.
Szeretettel jártam nálad.
Rita 🙂
Kedves Rita!
Gyerekkoromban nagyon tetszett a növénygyűjtemény, amit biológiaórára kellett csinálni, sőt még a rovargyűjtemény is, nekem volt a legnagyobb az osztályban. A száraz virágok és lepréselt virágok számomra is szépek, de – ügyetlen kezem és türelmetlenségem folytán – nem igazán tudok belőlük alkotást létrehozni, bár régen egyszer elhatároztam, de csak az első kísérletig jutottam. Viszont aki ezt tényleg tudja csinálni, értékelem, nekem is tetszenek ezek a produktumok, sőt, legújabban a kavicsképekre kattantam rá, az most még jobban. Én szeretek fiatal társaságban is lenni, és imádom hallgatni a bölcs öregeket is, hiszek az emberi szóban. A kütyünyomkodástól nekem is herótom van, de hát ez ellen már nem tudok tenni.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
A hervadt virág is számtalan szép emlék hordozója lehet. Ráadásul, ha lepréselik, akár szép is marad. Van egy nyolcvan éves hölgy ismerősöm, aki virág szírmokból készít képeket. Amikor éppen nyilnak lepréseli, természetesen levelet és vékony szárakat is, melyeket aztán felhasznál az alkotásaihoz. Már több kiállítása is volt. Ha az embernek megmarad a békessége és a kreativítása, akkor a kor az csak egy tényező a sok közül. Van, hogy nehéz kibírni egy fiatal és szép személy társaságában, mert csak az okost nyomkodja, vagy képeket vág, esetleg odadob egy ühümöt és akadnak olyan idős emberek, akiket órákig hallgatna az ember, mert tele vannak optimizmussal, életkedvvel, lelkesedéssel. Tudnak figyelni, bíztatni, bátorítani, tehát nem arról van szó, hogy csak a saját hangjuk akarják hallani, de az is érdekfeszítő tud lenni.
Azt pedig sem egy fiatal, sem egy idős ember nem tudja, hogy mit hoz a holnap, ha a háborús híreket hallgatom, akkor ez különösen is igaz.
Szeretettel jártam nálad.
Rita 🙂
Elnézést kérek, de nálam most olyan lassú az internet, hogy itt őszülök meg, mire megmozdul. Mivel nem vettem észre, hogy – hosszas várakozás után – átment, újra küldtem.
Nem tudom, hogy lehet törölni.
Szeretettel: Rita 🙂
Nálam kezdettől fogva nagyon lassan töltődik be a Napvilág, mire egyik fülről a másikra jutok, elfogy a türelmem, alig győzöm kivárni. Iszonyú lassú, sokkal rosszabb, mint bármelyik más internetes felület. Ha itt marad kétszer se zavar, de ha Kankalinnak jelzed, biztos törölni tudja.
Kedves Dona,
Tetszéssel olvastam a soraid füzérét. Érzékletes természeti képbe foglalod az elmúlást.
Üdvözlettel: Ginko
Kedves Ginko!
Köszönöm, hogy ismét nálam jártál. Örülök, hogy tetszett a vers, nem éppen vidám hangulata ellenére. Köszönöm a dicséretet.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Igen ahogy megszületünk, bármilyen fájdalmas is azonnal hervadásnak indulunk. Írhatjuk szépen, vagy mégszebben, de ez a puszta valóság az elmúlásnak tékozolt ideje mely egybeforr a valós létezéssel itt bandukol körülöttünk.
Nagyon szépen fogalmaztad meg kedves Dona soraidat illetően az elmúlást, mely kedvességedből fakadóan gyúl értelemre az emberiszív.
Mióta foglalkozol írással?
Köszönöm érzékeny emberi valód mindenkori jóságát!
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján amennyire csak lehetséges e nem könnyű jelenben, mely mindenkit így vagy úgy meggyötör a maga nehézségeivel!
Szeretettel gondolunk Rátok innen Kaposvárról /Gabi és Zoli)
Kedves Zoli!
“az elmúlásnak tékozolt ideje mely egybeforr a valós létezéssel itt bandukol körülöttünk” – gyönyörű, szebb megfogalmazás, mint a versem. Köszönöm lélekemelő soraidat, és a belőlük fakadó szeretetet, amit meg se érdemlek.
Másfél éve írok verseket, ami egy nagy szerelemmel kezdődött /az elsőként megjelent 17 darabból álló versciklus szól erről/, és annyira felforgatta a lelkemet, hogy kénytelen voltam kiírni magamból. Nem közlésre szántam, csak muszáj volt valamilyen módon szabadulnom ezektől az érzésektől, ezért leírtam, hogy eltávolítsam magamból. Gondoltam, addig írok, míg teljesen ki nem tisztulok. Pár hónapig tartott, és úgy éreztem, a gyógyulással együtt a versírás is abbamarad. Kezdett is csökkenni a színvonal, meg is írtam Zárszó című versemet, hogy elbúcsúzzam ettől az egésztől, és abbahagyjam. Aztán valahogy mégis születtek újabb versek, és egy idő után megint jobbak lettek és sűrűbbek, azt vettem észre, majdnem minden nap írok. Ez volt tavaly nyáron, ezeket olvashatjátok most a felületen sorban, időrendben. Azóta hol jobban megy, hol rosszabbul, hol gyakrabban /decemberben volt a csúcs, a 31 nap alatt 38 verset írtam, volt olyan nap, hogy hármat-négyet is/, most inkább ritkábban. Nem tudom, meddig tart az a lendület, ami felszabadított bennem valamit, ill. írásra késztetett, egyelőre még tart, aztán majd meglátjuk.
Ti is nagyon vigyázzatok magatokra,
fájdalommentes szép napot kívánok nektek!
Szeretettel:
Dona
Drága Dona,
Gyönyörűszép ez az elmúlásról szóló alkotás.Keserű, mélabús, fájdalmas és sikit belőle a lemondás mégis már a nyitányba ott csillog a biztatás ,hogy ez csak egy próbatétel és már átéltél ilyet és győztesen fogsz kikerülni belőle.
“Ha hervadnak a vrágaid,nem kell velük Neked
is hervadni!
Ha jönnek az életben olyan események,amelyek
kilátástalannak látszanak,csak vissza kell emlékezni
hany kilátástalan helyzeten estünk már át.
Esett mindenki át!”
Költői párhuzamot vonsz a virágaidat pusztitó csigák és a téged gyötrő ,elmúlásba taszitó mindennapok között.
Lassú hervadást ábrázolsz amit a te temperamentumod olyan hamar megun,hogy nem is képzeled.
“szirmaik hullnak
emlékeim fakulnak
vajon melyikünket
éri még itt a holnap?”
A virág csak megszáritva de Te teljes pompádba ragyogva csak megújulásra van szükséged.
Ha saját közegünkbe erre nem vagyunk képesek akkor egy utazás, környezetváltozás megadja nekünk az ujjászületés ajándékát.
Szeretettel gratulálok, különlegesen szép lett.
M.
Drága Napfény!
Hát igen. Vannak fizikai és lelki próbatételek, külsők és belsők, rajtam múlók és nem rajtam múlók, kisebbek és nagyobbak. Ezeken vergődik az ember, mint valami buckákon, amik direkt azért vannak, hogy megnehezítsék az ember útját. Amikor egy-egy ilyen után sík terepre ér az ember, hogy könnyebb a járás, kicsit megkönnyebbül, kicsit vidul, aztán, amikor semmi mást nem lát, csak egyre nagyobb homokdűnék végeláthatatlan sorát, hát, el tud alaposan keseredni. Hajlamos azt gondolni, hogy innentől már csak sivár sivatag a világ. Aztán előbb-utóbb csak beér valami oázisba. “Teljes pompámban ragyogva” – erős költői túlzás, már se pompám, se ragyogás, de nagyon jól esik. Igazad van, egy utazás nagyon sokat lendíthet az emberen, én is imádom. Ha újjászületést nem is, de megújulást várok és általában kapok tőle.
Köszönöm kedves soraid és a gratulációt.
Szeretettel:
Dona