1.
Legendás életem során
átmentem már minden szobán.
Egyikben sem várt rám sárkány,
sem tündérszép királyleány.
Múltamnak hosszúkás hallja
szavaim visszhangként hallja:
történhetett volna másként,
sorsommal lelkem megbékélt.
2.
Jóanyám és apám mellett
sokan vártak tőlem rendet.
Mindnyájan másként képzelték,
kiszállt belőlem görcs és fék.
Verseim, dalaim vallják:
a külső és belső világ
miként randevúzik bennem…
Mégis van pecsétes énem.
3.
Boldog vagy? Magamtól kérdem,
küszöböm vígan átlépem,
régi könnyű-zár felenged,
de hisz' te is jól ismered,
nyílt titok öröm és bánat,
egyikre sem vonok vállat,
más szava oldódó vérem,
magamé nem – ez a vétkem!
4.
Negyedik szoba vár énrám.
Mi is áll kincses dobozán?
„Barátaid benne rejtem…”
Tudom is és nemcsak sejtem:
hasonlítunk, azaz mégsem,
őket másolni nem érdem.
„Karaktert építs, örömöd
tartóssá, erőssé szövöd!”
5.
Türelmem időnként elfogy.
Új szoba, nyílik a titok.
Tévedni emberi dolog.
Ha szíved mozdonyként dohog,
láztól ég elbágyadt arcod,
kudarcba fulladt sok harcod,
olvasd csak az örök mondást:
az idő meggyógyít, meglásd!
6.
A jó pap is holtig tanul,
naponta áll elő az új.
Régi kódexekben lapozz
te is, de ha mindent magolsz,
kezedből kipergő homok
talaján csak kopott romok.
A mindenséggel mérd magad,
egyszerre egy szobád szabad.
7.
Feltörve hetedik pecsét…
Felirat: boldogít e lét?
Minden szobát kinyitottál,
állnak előtted, mint oltár.
Mosollyal győzd le rossz kedved,
legyen ez naponta elved.
Ha így élsz, nem félsz és remélsz,
több mint emberi küldetés!