Hetedik ecloga

Látod-e, esteledik, s a neonfénnyel beszegett lát-
Képe a városnak kiabál, felszívja az este.
És álmunk folyamát duzzasztja a színtelen élet,
És csak a zaj, csak a zaj pusztítja az éjszinü gátat.
Látod-e, drága, az éj se takar már, nincsenek tiszta
Vágyaid. Akkor az életed, Ember, mindened elmúlt.

Tiszta ruhát veszel és lemosod szemeidről a mázat,
Úgy vársz rám. Letekintek a mélybe, de kérlek a fürdő-
Vízbe ne süllyedj! Nincs még itt az idő. Szemeimmel
Szűröm a fényed. Tiszta töréspont, kérdez a tested.
Majd egyenessé görbed a kérdőjel, mikor érzem
Azt a szagot, melyet áraszt lábnyomaid kusza fénye.