Szép volt és barna, mint az alkony,
ábrándos szeme, mint a tűz,
nézem most is, amint ott a padon,
s minden bánatot, gondot elűz.
Mikor először láttam, lenge szellő
lebegtette, s repült is talán,
arcát soha nem redőzte gond, felhő,
szenvedélyes volt minden éjszakán,
és ez azóta minden nap így van,
írnék én szomorút, de hát minek,
kicsit asszonyosabb a hétköznapokban,
de ilyennek imádom, övé a szívem.
5 hozzászólás
Tudnak ilyen gyönyörűek lenni a hétköznapok, és remélem, minél több ilyen könnyed, szeretetteljes, szép verset olvashatok Tőled a jövőben is, mert NAGYON szeretem!!!
barackvirág
Kedves András!
Szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
megtisztelsz, kedves barackvirág, köszönöm kedves szavaid:)
örülök, hogy tetszett, kedves Rozália:)
köszönöm
Teli találat! Szerintem eme alkotás azok közé a versek közé tartozik, amivel a férfiak belopják magukat a nök szívébe, leveszik öket a lábukról! 🙂 Minden nö megörülne egy ilyen öszinte vallomásnak – "..és azóta minden nap így van…" – gondolom feleségedhez íródott ez a darab. Jó hallani évek múltán is amit a legtöbb hosszú kapcsolatban álltalában már elfelejtenek az emberek kimondani.
DE!!! Egy jó tanácsot fogadj meg! Mielött megmutatod neki, ezt az egyetlen sort cseréld ki: "…kicsit asszonyosabb a hétköznapokban" – ettöl nem fog elájulni, ezt elöre mondom!
😉 Gratula!