minden ének
hiába kértem az Urat
hiába
mondtam hogy szeretnélek
elmentél
mégis
elvitt
ez a végzet
s itt maradtunk nélküled
s mit ér ha én félek
szép arcod mosolyod
őrizhetik
képeiden vonásaid és hiányodtól
üvölthetünk
míg
utcahosszat dübörög köröttünk
a csönd
s nincs megváltás
jó ember voltál
Isten is
sirat talán odafönt
s ki ad felmentést annak
aki a bajt
okozta
aki
én is lehettem talán
enyhet az álom sem ad
csak csüngök
emlékeinken
mint
érett öreg gyümölcsök a fán
6 hozzászólás
Kedves István!
Mélységesen sajnálom. Olvastam az ezt megelőzőeket is, a könyörgésed. Nem volt hiába, ne hidd, hogy hiába volt, ne hibáztasd magad, sajnos megtörtént, mindennek ellenére.
Fogadd együttérzésemet.
Gyönyörű, fájdalom szülte versek.
Szeretettel,
Ida
Ida !Kedves vigasztaló szavaidat köszönöm.
Kedves István!
Sajnos, az ember tehetetlen az elmúlással szemben. A hiány örökre megmarad, még akkor is, ha idővel csillapodik a fájdalom. Együttérzéssel olvastam a versedet.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati
Köszönöm !
A. Odanivaló ellenére én visszafogottságot érztek benne. Mêrsékelt hangú, sokkal erőtelljesebbre lehetnbe számítani.
Gyönyörű vers, visszafogott, mégis nagyon mély és fájó….gratulálok, könnyeket csalsz az ember szemebe.
H.