2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szerelem

    Hiány

    sailorBy 90 hozzászólás2570 megtekintés


    fakul egy díszes pillanat
    fülsiketítö köztünk a csend
    láng-párnákon árnyék
    többé nem tüzel
    kifáradt a fényt-gyüjtö ismeret
    – nem tudtam hogy a mosoly
    ily törékeny

    haragcsitító ígéretek
    nem is kellenek
    sietünk elhagyni
    mit sosem értünk el

    kezdeni újra?

    céltalan futás
    elképzelésed másnál
    régen sorban áll

    …mégis
    sokszor
    nyilallást érzek
    -belül úgy tüzel-
    megszoktam meleg tekínteted

    …s ha az est leszáll
    sóhajokba rejtené magát
    oltaná bánatát
    bennem a hiány

    Share.

    90 hozzászólás

      • sailor on

        Kedves Ida!

        …´amilyen általában az elválás lenni szokott´
        jaj…minden elválás más!!!!!!!!!!

        Érzem,Te is külömbséget teszel azzal.ami ´altalában lenni szokott´!!!!

        Minden ember életében,mindegyik változás más és más!!!!!

        Ugye megértesz?

        Az egyén sokszor csak egy lehetöséget kap az életben…
        tudom,lehet sok sok…

        de,élni csak azzal lehet aki-t szeretünk-aki szeret minket

        Hihetetlen egyszerü…de ez a lényeg!

        UGYE egyetértesz?

        Szeretettel:sailor

        • Kőműves Ida on

          Arra gondoltam, hogy magában a gondolatban, tényben "elválás" benne van a szomorúság, a fájdalom, függetlenül attól, ki hogyan éli meg. Eszembe sem jut a lelkek mélyére ásni, csak már maga a szó fájdalmat idéz. Csupán csak erre gondoltam, talán nem jól fejeztem ki magam. Bocs.

          Amúgy, igen, egyetértek!

          Szeretettel!
          Ida

    13. zuzmara on

      Drága sailor!

      Örülök, hogy hoztad ezt a versed is!
      Annyira szíven-találó… érzem minden sorát…

      "kezdeni újra?

      céltalan futás
      elképzelésed másnál
      régen sorban áll"

      Annyira valóságos…

      Szeretettel ölellek: Tünde

      NAMASTE!!!

      • Nagy Noémi on

        Csak, ha hagyjuk…akkor köztudott tény. Én nem hinném, hogy mindenhol minden körülmények között – Ember Embernek farkasa lenne. Így nem is érzem mindenhol.

        A hiányérzés viszont nagyúr, de nagyurak is legyőzhetőek! Félreértések elkerülése végett, számomra nagyon is üdvözítő tény, hogy nem érzem mindenhol a farkasok üvöltését, mert felfalják egymást. ……

        Az élet olyan szép, ne az árnyas oldalát nézd, hanem engedd magadba a fényt!

    18. sailor on

      …és ezek közül ez a kettö tetszett legjobban:

      ´Non solum bonus vodearis sed sis!
      …Ne csak látszodj.-ál jónak,de légy az is!

      ÉS
      Magnae indolis signum est sperare semper!
      …nagy jellemre val,ha valakisosem adja fel a reményt

      KÖSZÖNÖM!

    20. Kazu Shijin on

      "láng párnákon"," többé nem tüzel","-belül úgy tüzel-"
      A tűz képei mellett pedig a fény majd az árnyék jelenik meg.
      Filmekre szoktam írni,de erre a versre igaz: nagyon jó a képi világa!

      A láng és a tűz a szerelem szimbolikáját hozzák el nekünk,
      ekkor még a fényben él lelkünk.
      Majd a csalódás,csalatkozás, megcsalás vagy megcsalatás,
      az bíz már árnyék hatás.
      Az árnyékban pedig a bánat és a hiány ver tábort..

      Köszönöm hogy olvashattam Sailor!
      Vitorlád vezessen a fényre!

    21. sailor on

      Nagyon örülök,hogy nem ´is érzed´mindenhol!

      …és az is tény:´felfalják egymást´!'

      Ami pedig azt illeti,hogy az élet ´olyan szép´…
      igen léteznek pillanatok,mikor körül ölel a fény…
      sokszor éppen akkor,mikor nem is reméljük!

      Szertetettel.sailor

    22. Névtelen on

      Kedves sailor!

      Érzékeny lélek félénken feltörő vallomása versed, képei látványosak, hangulata megragadja a magányos emberek lelkét.

      Sebzetten hiányról kiáltasz, és feladni készülsz a reményt.
      Sohasem késő…aki keres, talál.

      Néha úgy fáj az árva magány,
      vágyik a szívem társa után,
      dallal is hívná, mint a madár,
      mégis oly társtalan elfut a nyár…

      ez egy régi kedvenc dalom – szeretettel küldöm bölcselet helyett.
      Sarolta

    23. sailor on

      Kedves Karolina!

      Örültem,hogy így látod!
      A hiányból…igen!
      Talán abbol kaptunk a legtöbbet!
      Minden ´elért´öröme,nem tart soká,
      keressük az újat.
      Igazán boldog nem sok létezik…

      Kedvenc dalod,nagyon szép!

      Szép napot:sailor

    24. Horák Andrea Kankalin on

      Szia sailor! 🙂
      Ne haragudj, ha keményebb leszek annál, mint amilyen lágyságot éreztem versed által. 🙂
      A cím nem lehet nagybetűs, az egész vers cáfolja ezt, ordít a kis kezdőért.
      Eljátszadoztam gondolataiddal, kiterítettem magamnak szövegszerkesztőbe is (ritkán teszem), és csak egyetlenegy írásjelet hagytam, az maga a központi kérdőjel: „kezdeni újra?”.
      Kedvelem ezt a formát, amiben jó ideje megnyilvánulsz. Bármennyire stabil vagy, mindig okozol meglepetést. Akad itt egy gondolat, ami az egész vers fölé koronát tesz, hiszen megmutatkozik benne kivételes sérülékenységed: „nem tudtam hogy a mosoly
      ily törékeny”.
      …

      • sailor on

        Kedves Kankalin!
        Egy ideig szótlan maradtam!
        …ott belül.

        Belelélésed szinte…
        nehéz ezt kifejezni!
        Talán azzal,hogy nincs szebb,mikor gondolatainkat nem csak
        megértik,hanem át is élik!
        …át is érzik!
        Ismétlem,ennél nincs szebb!

        …és ezek:´talán magad is csapdába estél´.nagyon jól látod

        • Horák Andrea Kankalin on

          🙂 Az a helyzet, hogy alig merek már szólni, mert szerintem sokan a pokolba kívánnak. Itt is így voltam, a véleményt nem ma írtam, de ma volt annyi bátorságom, hogy elmondjam. Végülis mi veszítenivalóm van? Eddig is őszintén szóltam, azt írtam versekhez, amit gondoltam róluk, ahogy magam megéltem őket, ahogy bennem éledtek.
          Örülök, hogy az átélésem találkozott gondolataid gyökerével. Csapdába esni nem mindig fájdalmas, hiszen aki ír, gyógyítani tudja a sebeket.
          Szerintem aki kiírja magából, az egészséges lesz. :)))
          Szeretettel: Kankalin

          • sailor on

            ´Az a helyzet,hogy alig merek már szólni´

            Nem értem azt,ha valaki,bárki is kimondja azt,amit
            ´igazán´gondol,miért…

            Hiszen a legjobb írások alapja az öszinteség…
            és mindennek ez az alapja!

            …és ez:´AHOGY MAGAM MEGÉLTEM ÖKET.
            AHOGY BENNEM ÉLEDTEK´

            EZ A LÉNYEGE AZ EGYMÁSKÖZTI ´TALÁLKOZÁSOKNAK´!

            Szeretettel:sailor

    25. Horák Andrea Kankalin on

      …
      Már ezért a gondolatért érdemes volt találkozni verseddel, mert gyönyörű. 🙂
      Úgy vezettél el a lelkedig, hogy szerintem igazából nem is ez volt a valódi szándékod, talán magad is csapdába estél. 🙂 Örülök, hogy így történt, mert a lelked úgy tártad az olvasó elé, ahogy nem sokan teszik.
      Köszönöm a kivételes utat! 🙂 (találkozást)
      Szeretettel: Kankalin

      Mindjéárt mellékelem úgy a versaed, ahogy számomra tökéletes. Szerinbtem nem tudom középre rendezni, de majd Te! 🙂

    26. Horák Andrea Kankalin on

      … és a vers (nem lehet itt középre rendezni)

      hiány

      fakul egy díszes pillanat
      fülsiketítő köztünk a csend
      lángpárnákon árnyék
      többé nem tüzel
      kifáradt a fényt gyűjtő ismeret
      nem tudtam hogy a mosoly
      ily törékeny

      haragcsitító ígéretek
      nem is kellenek
      sietünk elhagyni
      mit sosem értünk el

      kezdeni újra?

      céltalan futás
      elképzelésed másnál
      régen sorban áll

      mégis
      sokszor
      nyilallást érzek
      belül úgy tüzel
      megszoktam meleg tekinteted

      s ha az est leszáll
      sóhajokba rejtené magát
      oltaná bánatát
      bennem a hiány

      Élmény volt olvasnom annak ellenére, hogy kapaszkodsz. Gyönyörű a vers, az észrevételeim megosztottam Veled. Tökéletesen átérzek nindent, aniről szóltál. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      (ja, és én sem tudtam e mosolytörékenységét, de már igen. Igazad van. 🙂

    27. sailor on

      és azt is,hogy köszönöd a kivételes utat (találkozást)…

      …és igen a mosoly törékenysége…sok száz próbálkozás
      eredménye…sok kétely utolsó álomása,
      amikor a remény lassan feladja magát!

      Ui…egyezek a formával…ahogy számodra tökéletes!

      Nagyon jól esett,hogy megértettél,átérezted azt ami a sorok
      közt lapul!

      Szép estét!
      Szeretettel:sailor

      • Horák Andrea Kankalin on

        Sailor, tartozom a költészetnek. Odaadással és csöndes alázattal. Muszáj elmerülnöm benne, erre tanítottak. Nem így nevezték, csak árasztották felém a gyönyörűségeket, én pedig magamba rejtettem. Nem azért, hogy ötöst kapjak, hanem inkább azért, hogy a lelkem építhessem a költészet által. Akkor még nem tudtam, amikor a kezembe adták e varázst, de most már tudom, hogy mekkora hatalmat kaptam. Soha nem fogok visszaélni vele, minden hajtását a magam javára fordítom úgy, hogy akinek elég tiszta a lelke, kaphasson belőle.
        Talán ezt látod odaadásnak, ebben látod meg azt, hogy a saját lelkem szerint olvasok verseket.
        Én köszönöm, hogy megérettted. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

        • sailor on

          Amit most írtál!
          ´Tartozom a költészetnek´.
          ´Odaadással és csöndes alázattal´

          …tudjad…ez hihetetelenül érintett:

          ´akinek tiszta a lelke kaphasson belöle´

          Igen…látom…érzem,mi megy Benned!

          …és az CSODASZÉP!

          Szeretettel:sailor
          !

    30. magam on

      Kedves Sailor!
      Megtaláltad magad, a hangodat. A hiány, mit éreztél, mi körülvesz, egy csodaszép verset hozott ki belőled. "kifáradt a fényt-gyűjtő ismeret" – ebben a sorban annyi minden van, hihetetlen. És bizony sokszor kell újra kezdeni, mert az űrt ki kell tölteni – okosan, jól. Versed gyönyörű.
      Szeretettel gratulálok: Magdi

    33. kingfisher on

      Kedves Sailor!

      Most bukkantam eme gyöngyszemre, pedig itt volt eddig is előttem, csak valahogy elkerülte a figyelmem. Kár lett volna, ha kimarad, mert nagyon szép vers, megrázó érzésekkel melyekkel együtt kell élnünk, hiszen a hiány éppúgy hozzá tartozik életünkhöz, mint minden más érzés. Csak tudni kell elviselni, és főképp ilyen csodálatos sorokba önteni. Szerintem ez a művészet. Fogadd nagy-nagy gratulációmat, mert ez az alkotás valóban minden elismerést megérdemel. Csillagos ötös, csak ilyet sajna nem tudok adni:))) Üdv. Zsolt

    40. csellista on

      Kedves Sailor!
      Elvarázsoltál szavaiddal. Valami megfoghatatlan lebegést éreztem soraidban mindvégig, s ez teljesen magával ragadott. Én nem szeretem sem magyarázni, sem szóval értelmezni igazán a verset, inkább érezni, s most azt nagyon tettem! Köszönöm az élményt, és azt, hogy ebben részesülhettem.
      Szeretettel grfatulálok: Zsuzsa

    43. T. Pandur Judit on

      Kedves Tengerész!
      Fájdalmas megélni, ha eljön egy pont, és megszakad valami egy kapcsolatban.
      És onnantól fogva nem beszélhetünk vele úgy, mint addig, nem mosolyog ránk örömmel többé, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és zokon veszi kedveskedésünket.
      Szép sorok a bánatról, hiányról, magányról.
      Judit

    46. dpanka on

      Megint itt jártam. én is ezt érzem, ha valaki hiányzik… igen intenzív átéléssel írsz, kár hogy mostanában nem töltesz fel újabb verset, bár valami vidámat szívesebben olvasnék, ámbár a versek nem mindig a jó kedvről árulkodnak nálam sem, de a költészet az már csak ilyen.
      szeretettel-panka

    Leave A Reply