Hiányzik már a szerelmed,
Gyógyuljál meg kedvesem,
Nem csak két karodban lenni,
S úgy aludni kedvesem!
Hozzád bújni, simogatni
Nem elég ez csak nekem,
Szeretnélek átölelni,
S boldoggá tenni kedvesem!
Ízelítőt kaptam reggel,
Az esténkből kedvesem,
Szeretném, ha este lenne,
És szeretnél kedvesem!
Örülök, hogy meggyógyultál,
Szerethetlek kedvesem,
S szerelmed is már a régi,
Szenvedélyes kedvesem!
Szenvedélyed mely oly heves,
Boldoggá tesz kedvesem,
Nem is kell már az életben,
Rajtad kívül kedvesem!
3 hozzászólás
Most nem tudom megállapítani, hogy ez közhelyes vagy sem… Hiányzik belőle valami…
Bennem ez az érzés kavargott, ezt próbáltam leírni. Aggódás a betegsége miatt, majd a javulása felett érzett öröm.
Értem én:) Látom hogy már jó sok versed van. Csináld szépen tovább és legyél szerelmes! Aztán kitudja, egyszercsak átütő lesz amit írsz és én kussolhatok:D
Csak annyit még, hogy nézegesd meg, ha van kedved az enyémeket is és állapítsd meg milyenek. Szerintem hasznos a más véleménye…