A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete,
ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami…
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul,
fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre,
és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami…
Hiányzik a jó, hiányzik
a napfény mosolya, az éjszaka
vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése. Hiányzik
a nappalok hangos nevetése.
A nappalok rohannak, futnak,
mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ…
Hiányzik az életünkből
az életünk, – a szeretet.
6 hozzászólás
Igen, teljesen igaz, hogy valami mindig hiányzik az életünkből. És nem vesszük észre mi az. Nagyon szépen megfogalmazta ezt versbe öntve! Igazán jól sikerült! Élmény volt olvasni!
Ez a rész különösképpen megfogott engem:
“De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ…
Hiányzik az életünkből
az életünk, – a szeretet.”
Szia és nagyon köszönöm, hogy megtisztelsz azzal hogy olvasol!:))
Szeretettel üdvözöllek: Móricz Eszter
Mindannyian érezzük, hogy valami hiányzik, mégis elmegyünk a lehetőségek mellett. Amikor elmondhatnánk…, megtehetnék…, javíthatnánk…, segíthetnénk… – örülhetnénk. Jó, hogy leírtad a gondolataid. Tetszik nagyon:)))) Üdv.Éva
Először is hadd szóljak a versről. Őszintén szólva ez a versforma a kedvencem, és te ragyogóan műveled. Az érzelmeid igazak és őszinték ez látható. De szerintem a szeretetvágya és a szeretet adása olyan mint a Tyúk meg a tojás. Melyik is volt előbb? Valakinek el kell kezdeni. De aki előbb szeretet ad , az utóbb biztosan kap is. De aki a szeretet várja de nem megy elébe szerető szivvel, az lehet, hiogy nem is találkozik vele. Engedd meg, hogy idézzek Szent Páltól a szeretet himnuszából pár sort :
IDÉZET:
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
szeretettel: fefo
Szia Éva!
Igen így van, és ezért írtam le:)
Nagyon köszönöm hogy olvastál!
Üdv.: Móricz Eszter
Szia fefo! Hát igen! Ez a szeretet-dolog valóban így működne….Elébe kellene menni, elkezdeni valakinek… – a szeretet adását. Csak nem ezt tesszük. Ez az idézet, bárki is írta, mindig időszerű és csodálatos megfogalmazás. A szeretetnek így kellene működnie, ahogyan ebben leírták.
Köszi, hogy olvastál, és sok szeretettel üdvözöllek: Móricz Eszter