Acélcipőben járnak a percek,
lépteik szívemre bilincset szögelnek
Minden egyes lüktető ütem nyomán
rablánc feszül lelkem sajgó zugán.
Süket világba kiáltok hangtalan,
nézlek a semmiben csendesen, zajtalan.
Folt vagy az elmémbe festett kép közepén,
kerete a por, emléked benne a szín.
2 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Fájdalmasan szép soraid szeretettel, megértéssel, együttérzéssel olvastam.
“Süket világba kiáltok hangtalan,
nézlek a semmiben csendesen, zajtalan.”
Rita 🙂
Kedves Ildikó!
Tetszett nagyon,ahogy kifejezted a hiányt!
Hasonlataid,költöi képeid csoda szépek!
Gratulálok:sailor
Szép napot!