Hibáztam

A gyermekkor szenvedéseit csak azért tudod elviselni,
Mert bár érzed, de nem TUDOD, hogy szenvedsz.
*
Egy pillanatra felébredve felvillant,
Hogy mostantól működhetne az életem.
E pillanat fényénél megláttam tragédiámat,
Hogy eddig nem működött.
Az így felismert hiány okozta bánat, veszteség,
Elviselhetetlennek tűnt.
Hisz oly kevés, mi hátra van.
*
Mert mi történt?
Próbáltam megfelelni elvárásaidnak,
Hogy megsüthesd saját pecsenyéd.
S hogy ez megtörtént, előrántottam az enyémet.
Nekem elég csak az, ha tűzben tarthatom.
Nekem nem volt világos, hogy ahhoz hogy megtartsalak
Mindenáron, nekem is el kell élveznem.
*
Hibáztam, ne büntess ezért!
Benned voltam én,
S te énbennem.
Ringatóztunk a szerelembölcső ölén,
Mígnem számkivetett lettem.
Fogadj vissza! Ígérem, jó leszek!
*
Egy kép,
Két sejtelmes alak sziluettje,
Lóg rendületlenül a fájdalom szögén,
Te meg én.
*
Legyél nagyon megértő velem,
Ha –szeretsz-e? – kérdezem.
Ne fordulj el tőlem!
Ne hagyj magamra!
*
Szítsd fel, vagy oltsd el szenvedélyem!
Ha, ellen állnék,
Gyürkőzz neki!
Vagy csak mondj annyit:
– Szeretlek!
vagy,
– Nem szeretlek!
Ha gyáván menekülnék,
Üldözz, keríts be, csapdádba had essek!
Ejts tőrbe! Szavakkal szúrd át szívem!
Kínozz kegyetlen,
Meg ne hasson könnyem,
Se szirén énekem.
Szíved rajtam meg ne essék,
Légy könyörtelen!
Légy boldogságom!
vagy,
Gyilkosom!
Légy végzetem!