Pofonokkal tanul az ember
Hibákat vét, s megfizet
Hibáimnak nagy az ára
Szenvedések örök árja
Kerestem a boldogságot
Éveken át hiába
Megtaláltam boldogságom
De hibáimnak nagy az ára
Bizonytalan lelkem üres
Tiszta papír már, hiába
Megtaláltam lelkem társát
De hibáimnak nagy az ára
Tanulnom kell hibáimból
Tanulnom kell életemből
Elvesztettem lelkem társát
Mert hibáimnak ez az ára
Nem bíztam meg önmagamban
Nem bíztam meg a társamban
Féltem valóm megmutatni
Hát hibámnak nagy az ára
Bízom mindig önmagamban
Bízom mindig szerelmemben
Aki szeret elfogad
S hibám nem lesz hatalmas
2 hozzászólás
Nagyon nagy igazságot mondtál el a versedben!! Köszönöm!! Az ember végre rátalál lelki társára, és aztán elrontja a dolgokat. Sajnos hasonló eset játszódik le nálam is.
Köszönöm szépen.
Sajnos nehéz ez, de tanulni kell belőle, a legszörnyűbb, ha ugyanazokat a hibákat követjük el többször. Ezt sosem szabad engedni.