Az élet csak sodor előre,
görget mint kavicsot a víz,
lassan simulnak a kiálló részek
ám épp mielőtt összemennék
egész kicsire, homokszem
sorsomat elkerülöm
és önmagam tiszta, fényes
esszenciájaként
ragyogok körbe,
rád is, igen,
ragyogok
örökre.
Hidd és úgy lesz
By corinne
7 hozzászólás
jó volt olvasni, ragyogj ragyogj. szeretettel
Kedves Corinne!
Mindannyian kavicsok vagyunk.
Tetszett a versed, az is tetszett, hogy nincs benned harag, pedig bántottak.
Üdv: harcsa
Ragyogj csak kedves corinne, mindenkire. Jó,hogy lecsendesült a bántás és ilyen szép verset hozott ki belőled.
Szeretettel: Ica
Örömmel olvastam a hányattatásokon felülemelkedő, bizakodó soraidat. 🙂
Szeretettel. Éva
Kedves corinne!
A ´bántás´néha össze tud törni…
néha meg sokkal szebbeket ´teremt´
min azelött!
…mint most nálad!
Gratulálok:sailor
Köszönöm, hogy itt jártatok 🙂
“önmagam tiszta, fényes
esszenciájaként
ragyogok körbe,
rád is, igen,
ragyogok
örökre.”
Csodaszép sorok.
Szeretettel: Rita 🙂