Késő volt: macska suhant a kövezeten,
csak nézett el a semmibe, révetegen.
Görcsbe rándult ökle, szeméből fojt könnye
könyörtelenül, – úgy patakként ömölve.-
Visszaszökött belé a tél újra s újra,
lelkét sötét poklában hóval bevonva.
S mint satu, fájó szorításába fogta,
citromfacsaróként kínját kisajtolva.
S nehogy még valaha öröme fakadjon,
gyötri csak egyre, hogy távolba maradjon.
Lesből a búbánat reá céloz immár,
tudja, lelkében pokoli hosszú kín vár.
20 hozzászólás
Kedves Lyza!
Nagyszerű kifejezése a fájdalomnak,
szép hasonlatokkal, költői képekkel.
Elismerésem!
fátyolfelhő
Köszönöm, kedves fátyolfelhő az elismerésedet!
Ölellek: Lyza
Szia!
Tökéletesen ábrázolod a fájdalmat. Minden egyes sorából érződik a szenvedés.
Szeretettel: Rozália
Kedves Esztike!
Nagyon örülök a dicséretednek!
Köszönöm szépen!
Ölellek: Lyza
Lyzám!
A fájdalmat , a párosuló hidegséggel hihetetlenül jól megörökítetted.A második versszak utolsó két sora annak megfogalmazása remek!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm szépen, kedves Marietta!
Örülök, hogy tetszett…
Szeretettel ölellek: Lyza
Szépek a képek, nagyon jók a rímek. Szóval nagyon tetszett a versed.
Gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Kapospart köszöni szépen a kedves szavakat
és az osztályzatot!
Szeretettel:
Kedves Lyz!
Kín – pokol – fájdalom – s a versed mégis gyönyörű költői csokor.
Nagyon tudsz verselni!
Gratulálok.
Kedves Katám!
Boldoggá tesz a kommentárod!
Nagyon köszönöm és az értékelést is!
Szeretettel: Lyza
Jaj, Lyzám, szomorút írtál most nem szerelmeset… persze, szép Lyzás ez is…
Ölellek!
Drága Ágika!
Nem lehet mindig csak szerelmeset írni…
Ebben a korban már olyan fárasztó!…:):):)
No, de nem adom fel!..:):):)
Köszönöm, hogy itt jártál…Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Ha valaki nem ismeri a fájdalmat,
akkor versed olvasva, képet kap róla! Nagyon jó írás!
Gratulálok!
Üdv: napsugárka
Köszönöm napsugárka,
hogy nálam jártál ismét és olvastál, értékeltél…
Szeretettel: Lyza
A viszonzatlan szerelem összes gyötrelmét olvashatom viszont versedben kedves Lyza.
A fájó, kínzó görcsök a gyomortájon, mikor meglátja az ember a szeretett kedvest, aki viszonzatlanul hagyja a szerelmünket. Én átéltem versed minden fájdalmas sorát.
Szeretettel: István
Köszönöm, kedves István!
Akkor sikerült kifejeznem?…:):):)
Kedves, hogy mindig olvasol és értékelsz!
Köszönöm…
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Tiszta erős fájdalom. Erősen érezhető a versedből, de szép. Engem megfogott. Még a pulzusom is szaporább lett…
Ölellek: Ági
Köszönöm Ágikám!
Remélem a pulzusszámod azóta lecsökkentetted,
hiszen mestere vagy az ilyesminek…:))))
Szeretettel láttalak: Lyza
Én mester :)) A hülyeségé esetleg. Annak se:)
Szeretettel: Ági
Hihihi…Nahát!…Hiszen nővér vagy!:))))
Néha agymenése van az embernek, de kinek nincs???:)))))