Kivágott jégdarabok
Úsznak le a folyón,
Formátlan formában
Keresik helyüket,
Összekapaszkodnának
Egymásba merülnének,
De csak összecsapódnak
S összekarcolódnak,
Olvadva sírnak
A hullámokba,
Végtelen útjukon
Magányban
Vízbe fulladnak.
Lenézek a hídról.
Vonz a mély,
Vágyom a folyót,
De nem illenék már
Oda többé.
Nem vagyok már
Kivágott jégdarab,
Alaktalan alakban,
Veled olvadok össze
Egy darabban,
Megfogom a kezed,
Nevetünk a hullámokba,
Végtelen utunkon
Együtt
Vízben úszunk
Boldogan.
5 hozzászólás
Szia! Érdekes a téma, és nagyon jó a megfogalmazás, átadás. Gratulálok, nekem nagyon tetszik! Üdv, Jodie
Ez tényleg nagyon. Látod, néha érdemes várni, és nem kell rögtön víznek ugrani, hisz lehet, legközelebb ketten lesztek… Ez most tényleg nagyon tetszik, elgondolkodtam.
Köszönettel: L’isa
Köszönöm a véleményetek, örülök Lisa, hogy elgondolkodtattak a soraim!
Szia! Nagyon tetszik a vers képi világa, nagyon segíti a hangulat kialakítását.
Üdv: Dávid
Köszi, pedig most, hogy visszaolvastam, nekem már nem annyira a régi,de azt hiszem, ez így van rendjén:-) Örülök, hogy tetszett!:-)