Higgyek a fénynek, ki mondja ezt?
Hisz a fény csalóka szerintem,
Hamis álmot ígér és ködösít,
Nem merem hinni, hogy igazi!
Hinnék a fénynek, ha igaz lenne,
De sajnos nem merek!
Szívem nyitott a boldogságra,
De nagyon sokszor csalódik!
Sokszor kapok szépet tőled,
De később visszaveszed,
Elég egy szó, egy szálló gondolat,
Máris csak űr van és fájdalom!
Nagyon mélyek a sebek bennem,
Mit te okoztál én nekem,
Lehet, hogy életemben,
Nem gyógyulnak be sosem!
Pedig szeretnék önfeledtem
Boldog lenni és szerelmes
Vágyom a kéjre, szerelemre,
Csak te tudnád megadni ezt!
Nekem addig van fény, míg te szeretsz,
S velem vagy kedvesem, szerelmem!
Nélküled én már halott vagyok,
Nem kell nekem semmi sem!
2 hozzászólás
Tele van szenvedéllyel és lendülettel ez a vers… 🙂
Köszönöm, hogy olvastál Meril!
Üdv: Gabi