Gyermekkoromban
Hittem,
Hogy mindenkinél jobban
Szeret az Úristen.
Az igaz szó,
Csakis szép lehet,
És nem mosolyog rám,
Az aki nem szeret.
Hívott az élet,
Mennyire szép lehet!
Hívott a kaland,
Ifjonti képzelet.
Szomjúság kínzott,
Az örök igazságra,
És hittem, szerelemnek
Szerelem az ára.
Hittem a szépnek,
És hittem a vágynak,
Hittem a jónak,
Hittem ideálnak,
Hittem az igaznak,
És hittem hazugságnak.
Aztán felhők gyűltek
Feketén körém,
Felnőttem én.
Egykor igazán hittem.
És tudom,
Akkor szeretett a legjobban az Isten.
Hittem
By ariadne
4 hozzászólás
Kedves Ariadne!
Sok minden eszembe jutott versedet olvasva. Szép ez a vers, elgondolkodtató. Örömmel tölt el az utolsó sor, tudod nem mindenkinek adatik meg, hogy ily szép érzésekkel gondoljon vissza gyermekkorára. Ám a hitedet ne add fel, hisz jó dolgokban hinni fél boldogság!
szeretettel-panka
Hitedet akkor se ad fel soha,
Lehet az élet kegyes vagy mostoha.
Zavard el a vihart felnőtt fejed fölül,
Akkor kisüt még a napod a sötét felhők mögül.
Igazán szép verssel leptél meg. Gratulálok hozzá.
Üdv.:
Millali
Nagyon szépen köszi a figyelmet
Hit nélkül nem lehet élni 
puszi:ariadne
Nekem átjött az érzésvilág, és minden egyes sorát fantasztikusnak tartom. A ritmusa is nagyon kellemes, összességében tetszett a vers, gratulálok!