Minden ember legbelül hiú.
Lehet ő lány. Lehet ő fiú.
Lelke mélyén kényezteti önmagát.
Az örök tompa tükörszoba,
csak az igazságot mutatja.
Ő inkább kisimítja annak ráncát.
Kicsiny hazugság, kis képzelet – egyre megy!
Számára egy pici domb az, mi másnak hegy.
Ám mindenkinek van egy efféle!
Mi mind a tökéletességre törekszünk.
Ám csak addig, míg mi is bele nem veszünk!
Ez a megfelelés elixírje!
Kialakul a jó, hamis kép,
mit csodálhat a rengeteg nép.
Teljesítve a feladat egésze.
Az elixírnek elixíre:
nincs felfedezve, kifejlesztve.
De hát kinek is lenne rá szüksége?!
(Itatjuk varázsunk a világgal,
amit teleszórtunk hiúsággal.
Ám az, az elixír lényege, hogy végül is nem jó semmire!)
(A mű az ABC pályázatra készült)
1 hozzászólás
Ez nagy igazság! (Sajnos). Tetszik, ahogy rátapintasz az ember gyengéire.
Néha nekem, egy-két rím hiányzott, kicsit ritmustalannak tünt, de ha ez volt a cél, akkor bocsi. Mondom nem vagyok versszakértő.
Azért gratula!