Magányos, bágyatag a világ,
fagy van, vihar dúl, talaj deres.
Hó henyél, eső esik, a föld
sártól tocsog, vagy tükörjeges.
Kopasz fák fáznak, foguk vacog,
nincs fény, mosoly, csendes a vidék.
Károg bőszen, acsarog a tél,
ó, ha szállnának a hópihék!
Nyitja pilláit, ásít a Nap,
a szív tavaszért mond egy imát.
Könnyek felszáradnak, új dal szól,
remény nyílik, mint a hóvirág.
6 hozzászólás
“Könnyek felszáradnak, új dal szól,
remény nyílik, mint a hóvirág.”
Kedves Zsuzsa!
Látom, hogy Te is szívesen alkalmazod azt a formát, amikor a rossz után a jó, vagy annak a reménye érkezik el.
Tetszéssel olvastam verssoraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
“Nyitja pilláit, ásít a Nap,
a szív tavaszért mond egy imát.”
Reméljük hamar itt lesz,teljes szépségében!
Gratulálok óhajokkal
díszített versedre!
Legyen szép napod!
Kedves Rita!
Bizony, így van. Köszönöm szépen drága Rita.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Igen, már nagyon várjuk/ várom! Sajnos nálunk- mivel szélcsatornában vagyunk- gyakori az erős szél, így a nagy odaadással gondozott virágaim, hamar tönkreteszi kicsinyke teraszomon.
Ilyenkor szomorkodom egy kicsit, ám utána nyílik a következő és olyankor nagyon örülök.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa
Lélegzetelállitóan szép ez a tavaszi versed tele festői költői képekkel:
“Nyitja pilláit, ásít a Nap,
a szív tavaszért mond egy imát.
Könnyek felszáradnak, új dal szól,
remény nyílik, mint a hóvirág.”
Lenyűgöztél.
Mély elismeréssel:
M.
Kedves Napfény!
Hálásan köszönöm kedves szavaid, az idézést és az olvasást.
Szeretettel:
Zsuzsa