Lenn a téren
sok gyerek
nagy munkába belekezd,
lapátokkal összegyűjtve
a hóbuckákat görgetve
a tér közepére.
Rakják a havat halomba,
ha megnő egy méterre
gömbfejet tesznek tetejére.
Répából lesz orra,
szénből a két szeme
Szája megrajzolva.
Kezet-lábat formáznak,
kalapot hoz Juliska
Pistike vesszőből
virgácsot tesz kezébe.
Ha elkészül a hóember,
örülnek a gyerekek
ugrándoznak nevetve
kezüket összefogják
köré-állva bámulják.
7 hozzászólás
Régen én is sok hóembert építettem… Kedves kis versike… 🙂
Aranyos vers! csak lenne mááár hóóó! én is építenék!:) Gratulálok!
Kedves gyerekvers. A hó és a hóember nagy öröm a gyerekek számára.
Üdv.: Rozália
Kedves Rozália, Tamás és sleepwell!
Mindhármatoknak köszönöm, hogy érdeklődtök a verseim iránt. Igaz, ez csak versike. De való igaz, hogy a télben én is leginkább a havat szerettem, főleg fiatal koromban.
Minden évben alig vártam én is a hóesést, nemcsak a gyerekeim. Itt, a közeli nagy ligetben egy jó lejtőn mentem velük szánkózni, hógolyózni, az udvarban meg hóembert építeni.
Most már inkább csak a meleg szobából nézem a nagy pelyhekben hulló havazást.
Üdvözöllek Mindnyájatokat: Kata
Kedves Kata!
Bennem azt idézte fel a vers, amikor még gyereklány voltam. A bakonyi csodás délutánok jutottak eszembe, amikor a falu gyerekei összejöttek egy helyen, élvezték a tél örömeit.
Kedves kis vers!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szép lehet a tél (is) a Bakonyban, de én itt is mindig vártam, együtt a gyerekekkel, amíg kicsik voltak. Nagyon szerettem velük szánkózni (itt egy szép liget van, nagy lejtővel, oda jártunk) és mindig építettünk hóembert is az udvaron. Szép idők… elmúltak…
Köszönöm, hogy elolvastad a régebbi versemet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kankalin!
Szép lehet a tél (is) a Bakonyban, de én itt is mindig vártam, együtt a gyerekekkel, amíg kicsik voltak. Nagyon szerettem velük szánkózni (itt egy szép liget van, nagy lejtővel, oda jártunk) és mindig építettünk hóembert is az udvaron. Szép idők… elmúltak…
Köszönöm, hogy elolvastad a régebbi versemet.
Szeretettel: Kata