Hóesésben

Csipkés hegyek között kék tó csillan,
tükre fodrozódik, szívem dobban.
Fölötte zsong egy ragyogó dallam,
rád gondolok cinkém, e zord fagyban.

Te, ködös hajnal, Nap alig látszik,
öleld szorosan hisz nagyon fázik!
Óvd szél! Ne sebezd, ne legyen tetem,
oltalmam alá hozd el őt nekem.

Komoran szólt a nádsípom reggel,
ó, és jöttél, mikor a Nap felkelt.
Nem hiába vártalak, szállt vágyam,
fontalak, mint nő gyermekét, lágyan.

Drága Nap! Dajkáld te is karoddal,
köszöntsd puha szaténszalagoddal.
Olyan jó, hogy végre itt vagy velem,
ilyen nagy kincs, akárhol nem terem!

Ha látlak, mosolyt csalsz az arcomra,
te is örülsz, adtad a tudtomra.
Ma olyan szorosan hozzám bújtál:
álmot hoztál, mit fülembe súgtál.