Bénultan állok
és nézem a múltam…
Nem értem, hogy történt,
nem ide indultam,
s lám ide jutottam!
Nézem, hogy éltem:
bánatba bújtam
elkomorultan,
majd lánggal kigyúltam-
-megszerettelek…
Bánatok jöttek,
majd reménykedések,
apró örömök,
édes ébredések
s nagy szenvedések-
-mert ilyen az élet…
Már nincs hely reménynek?
(úgy félek…)
de hangod megnyugtat,
álomba ringat…
Egy jelre várok,
egy pillantásra,
(…pici vallomásra)
nem gondolok másra…
Hogy történt
By dreaming
6 hozzászólás
Kedves Dreaming!
nagyon tetszett a versed! Különösen az, ahogy visznek magukkal a rímek sorrol-sorra! És ne feledd, mindig van Remény! 😉 Gratulálok hozzá, engem elvarázsolt! 🙂
Üdv: EnCi
Szia EnCi!
Köszönöm hogy elolvastad!
Annak meg örülök, ha tetszett 🙂
Üvözlettel: dreaming
Kedves Dreaming!
A verseidböl mindig a fájdalmas, nem viszonzott szerelem olvasható ki. A fájdalmaid nagyok lehetnek, mert mint ahogy a nagy költőkröl mondják, csak az aki igazán szenvedett a szerelemben, csak az tud szép szerelmes verseket irni.
Az eggyik versemben a harmadik versszak utolsó két sorában ezt irtam:
Az élet csalfa, érthetetlen játéka az is, hogy néha az ember egy olyan kocsi után szalad,
Amelynél csak az ut végén veszi észre, hisz már oly régen én csak egyedül futok.
Remélem tenállad ez sohasm fog megtörténni.
üdv, Toni
Szia Toni!
Már többször írtam, hogy nem időrendben kerülnek fel a verseim.
Viszont az is igaz: mostanában kevésbé kellemes időket élek meg…de majdcsak lesz jobb is.
Ha az akit az ember szívből szeret, csak "barát/lelkitárs" -ként tud kezelni, az időnként igen kiborító tud lenni… Viszont (jobb híján) ennyivel kell megelégednem – ha aztán az illető egyszer rájön, hogy még is többet érez (ami nem csak az én véleményem) akkor vége lehet ennek az időközönkénti "szenvedésnek"… Addig meg (talán) születik még néhány elfogadható vers is – legyen ez az én "profitom" 😀
Üdvözlettel : dreaming
Szépen csengő rímeid a sorok végén és az egész versed megfogott.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata köszönöm 😀