hol sírod

hol sírod hazug mosolyokká
őszinte álmaid
hol őrzöd égető vágyak
vöröslő lángjait

hol írsz reszkető sóhajokat
csupasz közöny-falakra
hol suttogod képzelt szeretőknek:
Bár örökre így maradna!

fekete sugaraival kötöz
ágyadhoz az éjszaka
lüktető tested csábít
ragadozót a vér szaga

vad szívdobbanásaid
döngenek a mélységes csendben
nem lesz soha rend
hazug reményt őrző lelkedben

tagadod az ősi ösztönt
elhazudod tested vágyait
csak éteri érzelemről beszélsz
kerülöd a kéj csápjait

de megőrjít az üresség
amikor egyedül maradsz
buja kezed gyönyört
önnön testedben fakaszt

hervadó rózsádat
minden éjszaka újra elsiratod
reggelre felveszed ismét
"nem-kell-a-testiség" mosolyod

mikor veszed észre
a vágyak nem bűnök
mond ki végre:
tovább nem menekülök!

merj boldog lenni
akár egyetlen pillanatért
merj "úgy élni"
nem baj ha senki nem ért