Hol vagytok

parázna vágyak már
már
nem várnak rátok
csak az emlékezés csak a képzelet
vágyik még hozzátok

amíg még itt vannak

akik emlékeznek rátok
hogy milyen volt
barna szőkeségetek

milyen volt
a mosolyotok

frissen vasalt kötényeitek
az illatotok

milyen volt az ölelés sóvárgása
kitárt karotok ölelésére
várva

ó hol vagytok régi asszonyok
szép szeretők
mezítelen lázas angyalok

hol vagytok

büszke csípőtöket már hiába ölelném
szólítgathatlak titeket
hajnalig

ami elmúlt nem hozhatom vissza
csak Boccaccio fülemüléi
csattoghatnak bennem
reggelig

és könnyeimet a föld
beissza