Álmodtam egy éjszakán holdfényeset.
A néma tóba holdfény esett,
s lenn a vízből hold-lény lesett
rám. Nézett nagy meleg szemével
szótlan volt, ám "szemesen" érvelt,
valami éledt bennem, olyan szépet érlelt.
Nem volt közömbös, és nem is kérlelt,
hogy maradjak még…csak köszöntött.
Karcsú kezét fogtam, úgy lépkedett
ki a tó vizéből. Tudja meg ki a jó kísérő,
gáláns lovag a földön!
Pirkadatig az időt vele töltöm,
Talán Ő sem lesz annyira szemérmes…
2 hozzászólás
Mint nálad általában, jó témát érdekes fűzéssel lehet itt is olvasni. Örömmel tettem.
aLéb
Köszönöm szépen Béla, hogy olvastad. Örülök a véleményednek a versről. Üdvözlettel:b😊