2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Hold udvarában…

    BorostyánBy 14 hozzászólás1311 megtekintés

    Hold udvarában sétáltunk mi ketten,
    kéz a kézben. Csak akarnunk kellett,
    s utazhattunk a Göncölszekéren.
    Elrepültünk az Egyszarvú mellett,
    amott várt minket a Dél Keresztje,
    mit kis hazánkból látni lehetetlen.
    A Fiastyúk hangosan kotkodált,
    miközben terelt egy egész óvodát.
    Egy apró csillagcsibét elcsentem –
    szép csöndben zsebre tettem –,
    hogy majd otthon elővéve,
    gyönyörködjünk pazar fényében.

    Hirtelen visszapottyanok a földre,
    de még kapaszkodom a Herkulesbe.
    Álmosan kutatok, tapogatok körbe,
    Ám kezem hűvös levegőt markol.
    Pislogva kinyitom a szemem:
    Nászágyunk szélén ébren ül kedvesem.
    Jöjj! Ne hagyd, hogy magam fedezzem
    fel az összes csillagképet,
    bújj vissza mellém, kérlek!
    Szuszékomból adok neked álmot,
    csodaszépet, s veled együtt szállok
    vissza a sejtelmes éjbe, a csillagos égbe.

    Share.

    14 hozzászólás

    3. szhemi on

      Kedves Borostyán! Nem találok szavakat, ez olyan szép. Egy csillagközi utazás kedvesünkel, még ha álmunkban is, nagyon szép lehet. A szeretet pedig olyan fényesen világít a versedben, akár a csillagok. Azt a kis fénylő csillagcsibét őrizd meg örökre.
      Üdv: József

    Leave A Reply