A Hold éjjel,
hideg fénnyel
néz a Földre
környékünkön.
Felhők csak itt-ott takarják az eget.
Növelik a hidegérzetet.
A házak a sötétbe fázva bújnak.
Még nincs ,,kedve" felkelni a Napnak.
De a felhők egyszer csak szétoszlanak,
majd mégis tétován felkel a Nap.
A tájon a téli hajnal fénye szétterül
és az egész környék fényre derül.
1 hozzászólás
Nagyon szép versedet szeretettel olvastam: Zsuzsa
Szép napot kívánok!:)