Csillagok figyelnek ott fenn az égen,
zeng a csönd, ében az éj, ragyog a fény,
tüllszoknyája csupa fodor, lágy, szatén,
bódultan nézem, hisz fönt vagyok ébren.
Gondolatom örvénylik és zsengén zsong,
csobban a patakban, forrásban bugyog,
lelkemben a megoldás vágya buzog,
amíg gyomromban bársonyos görcs szorong.
Hold fényében szerenád szól poszáta,
tán fülemüle dalol, erdőt kelti,
zeng a csöndbe egy lírai kantáta.
Aztán pillangó szárnyán pirkad az ég,
bíborban kél a hajnal, csupa derű,
szívem is ragyog, úgy világítanék!