Holdfényes éjszaka

Farkas vonyít, bagoly huhog,
Mókus szalad, ág ropog,
Beköszöntött a Holdfényes éjszaka,
A tó mellett kuruttyol egy kis béka.
Most egy őz sétál át a füves réten,
Nem másban mint az esti Holdfényben.
A kis őzike anyját hívja,
Mert nem tudja merre van otthona.
Őz mama válaszol kicsinyének:
Várj egy kicsit, hallgasd szól a bagoly ének,
A baglyok egyre csak huhognak
Mert a zöld fűben nyulak lapulnak,
Ki is ugrott az egyik a fűből,
Bagoly úrfi le is csapott egyből.
Bagoly úrfinak meg lett a vacsora,
Jól is lakott egyből a gyomra.
A többi nyuszi szétszaladt,
Bagoly Béci éhen maradt.
El is indult inkább haza,
De ekkor nagyot kordult gyomra.
Szomorúan sóhajtott hát fel:
Ezt már nem hiszem el!
Éhes vagyok, gyomrom korog,
Ma este nyulat megint nem fogok.
Mikor hazaért nagy meglepetés várta,
Az asztalon egy sült nyúl volt tálalva.
Megörült Bagoly Béci a finom nyúlnak,
De rájött nem volt értelme ennek az útnak.
Majd Bagolyné arcára egy csőröst adott,
Nem szólt semmit csak a nyúl után kapott.
Helyet foglaltak az asztal mellett,
És Bagolyék pocakja gyorsan megtelt.
Eközben Róka koma oda kinn szundikált,
Mókus Marci az ágakon szaladgált.
Mogyorót keresett amit elrejtett nappal,
De a nagy rohanásban találkozott a fallal.
Fejét fogva morgott: miért rejtettem el?
Most meg kereshetem tovább fájós fejjel.
Nagy nehezen felállt és megfordult,
Szépen lassan útnak indult.
De egyszer csak zsákutcába szorult,
Mert elfogyott előtte az út.
Morgott tovább szegény feje,
Mert véget ért az este.
A mogyorót kereste egész éjjel,
De nem nézett rendesen széjjel.
Ahogy felkelt a Nap meglátta a mogyorót,
És sóhajtott egy nagyot.
Rájött, hogy nincs oka morogni,
Mert a Holdfényes éjszaka újra el fog jönni…