Holdfényrománc

Ím felkérlek most, jer velem,
Egy táncot adj nekem!
Jöjj, bájos arcú kedvesem,
Vár ránk a bálterem…

Nincs több ily szép, karcsú leány,
a fényes parkettán.
Mint kecses őz, lépsz könnyedén,
Mosolyod rám talál…

Sötét hajad a légben száll,
Hullámzón, ütemre jár,
Míg hófehér báli ruhád
Lágyan, keringve száll…

Ím száz csillár is fénylik itt,
Bűbájjal rám tekintsz.
A két szemedben látom én,
Lelkedben mennyi kincs…

Ezüsthajó a kék Dunán,
Finom, szőtt holdsugár.
S mi ringatózva utazunk ott,
Ezen az éjszakán…

Itt minden Holdnak sugara,
Álomból szőtt világ.
A fedélzeten fogom kezed,
S nézzük az éjszakát…

Ránk nevetnek a csillagok ,
A vén Hold fenn ragyog.
Soha nem voltunk ily boldogok,
Csak csókolsz, s csókolok…

Egy zenekar hangolni kezd,
A fénylő fedélzeten.
Johann Strausz a karmester,
S már táncolsz is velem…

Álomhajó a kék Dunán,
Ezüst, mint holdsugár.
S mi lágy keringőt táncolunk,
Szerelmes éjszakán…

Bécsből Budára utazunk,
És végig táncolunk.
A holdsugárból szőtt világ hív,
S mi ebben álmodunk…

Látom most a két szemedben,
Mily bájos sejtelem;
Míg keringőre járunk mi,
Hogy forog a bálterem…

Majd visszatérünk hirtelen,
Mert véget ért a tánc.
De emlékeinkben megmarad
A holdfényes románc…