fekete csillagok
csendjébe bújtam
—
már nem akarom hallani a
hangokat
sem látni a világosságot
a Föld sóhaja
is csak pusztulás
—
csobogástól zuhanásig
a Hold velem volt
és most
néma patak tükrén vérzik
Holdfogyatkozás
By csabaiandyBy csabaiandy
14 hozzászólás
Kedves Andy!
Olvaslak, és olvaslak, és most megint nem jutok szóhoz, átérezve fájdalmadat.
szeretettel-ölellek-panka
köszönöm szépen szeretettel
"fekete csillagok"…hmm…nem láthatjuk őket, csak sejtjük, hogy léteznek. Ha pedig léteznek, akkor velük a csendjük is létezik…
grat
leslie
köszönöm szépen szeretettel
A fekete csillagok létezése elöttem él ! A fehér törpére zsugorodott csillag utolsó lehelete … majd szétszakad, gravitációját veszítve… mrgértem ,ha te nem erről ,írtál ,de ezt én így látom magam előtt, és ezzel a képpel olvastam tovább a verset és szép volt így is . 🙂
Lélekben nyugalmas
napokat:
Patyolat
köszönöm szépen neked is!
Szomorú pillanatodban írtad…de szépséges lett.
köszönöm szépen!
Nem.A Hold mindig velünk marad. Nem veszíthetjük el!
Nagyon jó!Főleg az utolsó versszak!
Deiphobae
köszönöm szépen!
Nagyon kifejezően szedted versbe fájdalmadat!
Tudod, minden holdfogyatkozásnak egyszer vége szakad…
köszönöm szépen!
Kedves csabayandy!
Soraid teljes mértékben kifejezik az ember lelkének "holdfogyatkozását". Többször elolvastam. Nagyon -nagyon jó!
Grat. Gyömbér
köszönöm szépen!