Akár csak holdkőbe zárt sejtelmes fény,
úgy bujkál bennem is irántad a vágy,
titkokat rejt, de fényleni képtelen,
érintése mégis simogatón lágy.
Este, ha a hold felragyogja arcát,
hevül lelkemben az elfojtott álom,
sugárzó érzés, mint holdkő hatalma
erőt ad és én az erejét áldom.
6 hozzászólás
Sejtelmes vers, szép. Az erő maradjon meg!
szeretettel-panka
Köszönöm Panka!
Kedves Judit!
Nagyon tetszik ez a vers, olyan selymesen, lágyan folyik. Ügyes!
Szeretettel: Annie!
Kedves Annie, nagyon köszönöm!
"Holdkő" Már a címe is elnyerte a teszésemet. A vers pedig, méginkább. Szép!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta, ennek igazán örülök.
Köszönöm!